VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

SZALAI Imre

( Kővágóörs, 1894. június 1. - Budapest, 1979. március 2. )

író, művészettörténész, építész

Tanulmányait Budapesten kezdte, de baloldali elkötelezettsége miatt az 1. világháború után nem vették vissza az egyetemre, az építészmérnöki diplomát Brünnben szerezte meg. 1930-ban Párizsba emigrált, ahol kirakatrendezéssel, reklámgrafikával, tájképfestéssel foglalkozott. 1935-ben hazatért és a Szőke építőipari cégnél dolgozott. Tagja volt a Gallilei Körnek, aktív közreműködője a balatoni társadalompolitikai megmozdulásoknak, a tókörnyék irodalmi és művészeti életének. Írásait főként a Nyugat közölte, de más lapokban is megjelentek versei és elbeszélései. Baráti kapcsolat kötötte Radnóti Miklóshoz, aki 1935. augusztus 15-én, kővágóörsi búcsú alkalmából feleségével több napot töltött nála. Együtt dolgoztak a két háború közötti Kortárs c. folyóirat szerkesztésén, annak megszűntéig. Gyakran látogatott szülőfalujába s meghitt kapcsolatot tartott az itt élő emberekkel. Segítette Lakatos Péter Pál írói kibontakozását. 1945 után a Lakóépület-tervező Vállalat főmérnökeként irányította Dunaújváros és Inota beruházásait. A műemlékeinkről készült sorozatban többek között Balatonfüredről írt ismeretterjesztő füzetet.
M.: A nappalokba költözöm. (v.) Bp., 1927. – Halászbástya (tan.) Bp., 1962. – Balatonfüred. (tan.) Bp., 1964. – Városliget. Bp., 1966. – A Vajda János Társaság. Bp., 1975.
I.: M. PÁSZTOR József: Búvópatakok. Bp., 1976. – M. PÁSZTOR József: „Az író beleszól...” Bp., 1980. – Harmath–Katsányi. – ÚMÉL VI. köt. – ÚMIL 3. köt.